Túléltem ezt a mai napot is. Elég mozgalmas volt. Reggel még úgy nézett ki, hogy bemegyek külkerre, leadom a szakdogámat, elmegyek nyelvvizsgázni, aztán bemegyek a munkahelyemre. Ez volt a koncepció.
A valóság: bemegyek reggel külkerre. várok a kávémra az autómata előtt, amikor is a következő örökzöld sláger csendül fel: "Bombariadó!!!! kérjük hagyják el az épületet" mi volt az első gondolatom? Nem az, hogy úrísten menjünk innet, hanem az, hogy a kurva életbe valami marha már megint nem akart stat zh-t írni. (külkeres szemlélet :-)))
Na fagyoskodtam kint az épület előtt háromszázadmagammal, reménykedve, hátha le tudom adni azt a tetves szakdogát. nem sikerült. minden esetre a vicces kedvű diák sem érte el a célját, mivel a zh-t megíratták a koliban. Fagyoskodás alatt meg betermeltem egy fél konyakot meg egy sört a sarki diákellátóban. csak, hogy valami jó is legyen a napban.
A nyelvvizsgára pont odaértem: egész király, pörgős szöveg volt az amerikai tb-reformról, ment minden, mint a karikacsapás. második felvonás szombat 9-től 12-ig a közgázon.
Angol vizsga visszavándoroltam a szívemnek oly kedves intézménybe és végre, végleg mexabadultam a szakdogámtól. Most már nyugi van. legalábbis államvizsgáig. Holnap is megyek be jegyet beíratni, aztán meg Corratec-be hátsóagyat nézni a fixihez. és csak utána megyek be dolgozni. milyen jó, hogy délutánra ígértem magam. A munkatársak örülhetnek nekem, mert bokros teendőim miatt ezen a héten még nem mutatkoztam a munkahelyemen.
