bazmeg komolyan mondom, hogy nekem nem a Horváth Nóra, a Friedmann, Ildi, vagy a Rozál volt a mindent elsöprő nagy szerelem, amibe az ember belebetegszik, hanem ő. ő volt. ilyen fosul még soha nem voltam nő miatt.

mondom mindezt több, mint fél évvel a szakítás után. konkrétan röhögni
támadna kedvem kínomban.....

félek saját magamtól.
a depressziótól, a 140-es vérnyomásomtól, a puffadástól, az alkoholizmustól, a magánytól.

és legfőképpen attól, hogy nincs miért felkelnem reggel.

csömöröm van mindentől.

holnap bénye