Török-Zselenszky Tamás : Elviszlek vázon

Moss kezet földdel, úgy mint én.
Ma jót legelt a fény a bőrödön,
Szerelmes szegény.
A legszentebb kézmosás során,
Kémül küldöm a fény után szabadon;
A nyakadon a szám.

Levél hull vissza a fára,
S gyümölcs leve forr.
Táncot kezd egy ér ritmusára a só meg a cukor.

Hanyatt a fűben,
Jöjj velem.
Számold ki türkiz íriszen
Mennyi az égésnyom, sok emlék
Arról, hogy úgy is láthattalak,
Ahogy egy lassú órában,
Ideszülettél hajnalban.
Majd elviszlek vázon,
Nem kell félned, eléred a csatlakozást.

Most kezet földdel, úgy mint én.
Ma jót legelt a fény a bőrünkön,
Szerelmes szegény.

Gyönyörű szépen csábíts el,
Hogy csak vörös tinta bírja el
A történetünket, ha írni kell.

Levél hull vissza a fára,
S gyümölcs leve forr.
Táncot kezd egy ér ritmusára a só meg a cukor.

Hanyatt a fűben,
Jöjj velem.
Számold ki türkiz íriszen
Mennyi az égésnyom, sok emlék
Arról, hogy úgy is láthattalak,
Ahogy egy lassú órában,
Ideszülettél hajnalban.
Majd elviszlek vázon,
Nem kell félned, eléred a csatlakozást.