na ez hosszú lesz, mint a vonatfütty, és zavaros, mint a Tisza árvíz idején.
változom. sokat. nem feltétlenül az előnyére.
kimentem Németországba két és fél hónapra betanulni. elhoztam a tudást. megértettem, feldolgoztam. megtanultam, most már tudom egyedül is. ez eddig szép és jó. lejárt a próbaidőm, nem rúgtak ki. elégedettek velem. sajnos nem ennyi volt a bochumi tartózkodásom hozadéka. magammal hoztam a szorongást, a gyomorgörcsöt, mint állandó társat. árnyékommá szegődött az örök para a kudarctól, a teljesítménykényszerrel karöltve. itt lebeg körülöttem a figyelemzavar és a dekoncentráció, de folyamatosan. hidd el nekem. nem jó. a kívülálló, csak annyit lát, hogy egy bazi nagy irodában vagyok, és jól keresek.de ezek csak a külsőségek. én is meghozom a magam áldozatait, mint a menő futárok, akik 6 tél után nem bírnak járni. csak az embernek a saját baja a legnagyobb. főleg a saját szemében.
illetve már több, mint 6 hete köhögök és folyik az orrom. nagyrészt a kialvatlanság, meg a stressz miatt tart még mindig.

kaptam egy végtelenenül rossz ülőhelyet a pesti irodában. nekem alapvetően telefonálásból áll a munkám, na mostan egy folyamatosan ki-be csukódó, nyíló jtó mellett ez kissé problémás. a huzatról nem is beszélve...és még mindig nincsen fülesem, ami azért a melóhoz kéne.

Kriszta elég áldatlan helyzetben van a munkahelyén. például bizonytalan a fizetése. nincsen megbecsülve. nem kap semmilyen visszacsatolást a munkájával kapcsolatban. ez pedig kiül rá. sajnálom. de megoldjuk :)

más. két és fél hónapja nem ültem biciklin. nagyon hiányzik a mindennapi mozgás, a városban tekerés, a haladás. de amíg nem kapok rendesen levegőt, addig bizony bkv-ra vagyok kárhoztatva. sajnos. és kéne nekem egy első sárhányó is. de nagyon....

a berguson meg rendesen megcsinálta a sisakomat. szóval elmegy.

a kedves olvasó talán még emlékszik, hogy július 22-én megtolt egy szarfaszú barom a Dob utcán. no, a drágalátos abEgon, még mindig nem lépett semmit az ügyben. értsd, két és fél hónap alatt senki, semmilyen formában nem akart velem kapcsolatba lépni. igazán kedvesek.

tesómék vettek házat. karácsony körül költöznek. ennek örülök. jó látni, hogy gyarapodnak. jutnak egyről a kettőre. még ha ebben a sógornak nincs nagyon része.

anyai nagyszüleim beköltöztek a tanyáról a faluba, még 2005-ben. most az új tulaj eldózeroltatta, azt ami a gazdaságból maradt. Krisztával még pont láttuk a felismerhető maradványokat. háttérinfónak elég annyi, hogy nagyapám itt született, anyám és keresztapám itt nőtt fel.álljon itt egy kép nagyapám emlékére, aki szerencsére ezt már nem élte meg.

anyám összeszedett egy tüdőgyulladást, felülfertőzéssel, de már meg is gyógyult. mindezt előadta azután, hogy csokibarnán visszajöttek Ciprusról apámmal, meg keresztfiammal. ez utóbbi állítólag mintagyerekként viselkedett, ami egy 3 évestől igen nagy dolog :)

apámnak sérve volt, tegnap este már meg is műtötték. jól van. kezdek megnyugodni.

és rengeteg emberrel nem tudtam találkozni már nagyon régóta, pedig szerettem volna. nem sorolok neveket, vannak köztük brngások és nem bringások egyaránt. hiányoztok mind. sort kerítünk egy beszégetős estére, ebben nem kételkedem.

voltunk tegnap este a Kispálfilmen. kaptunk jegyet. jó volt nagyon, de lehetett volna több koncertből összevágni.