a korai kelés ellenére igen hasznosan, ám annál fárasztóbban telt eddig a nap. egy nagyon cégnél voltam teljesítmény-felmérő szeánszon. egy prezentáció, két interjú, szünet, majd csoportos feladat volt a menü. az első interjút pont olyasvalaki vezette, akit szerettem volna elkerülni, de utóbb nem bántam meg. ez a személy többek között már dolgozott a Boston Consulting Groupnak és az Andersennek is. az előbbi olyan modellt dolgozott ki, amiért anno Nobel-díjat ítéltek meg, azóta pedig tananyag a közgáz és marketing könyvekben. az utóbbi pedig belerokkant az Enron-botrányba. további infóért javaslom a wikipédiát, vagy a guglit. anno ezekkel volt tele minden újság. az interjú maga teljesen általános volt. végigbeszéltük az egész önéletrajzomat.
a második -technikai- interjún pedig belekérdeztek mindenbe, különös figyelmet szentelve a számvitelnek, pénzügynek, tőzsdének, pénzügyi híreknek, valamint az excelnek. utóbbit fejben csináltuk, úgy mókásabb. a pénzügyi és tőzsdei kérdéseknél azért levert a víz.
a csoporto feladat pedig abból állt, hogy egy pár jelentkezővel ki kellett dolgoznunk lehetséges megoldásokat két megadott problémára. úgy, hogy az cég emberei jelen voltak. mi pedig vitáztunk, megoldottunk, átbeszéltünk természetesen -az interjúztatás is- végig angolul zajlott. ezzel mérték a csapatmunkára való hajlandóságot, a szerepvállalást.
összevéve, jó volt, kemény volt. nem csinálnám meg még egyszer.
