na. nem tüntem el, még élek. a gyapotmezőn változások lesznek, mert hétfőtől nem a beszállítókkal fogok baszkódni, hanem tárgyi eszközt könyvelek majd.A BT meg kussol, mint szar a fűben, bár legutolsó értesüléseim szerint szabin van a HR-s.
annyi előnye azért van ennek a trágyadombnak, hogy mindig összefutok valami ismerős arccal. időnként befut egy Green, máskor egy Heki, de tegnap például Zappával kávéztam.
vasárnap meg lomtalanítottunk Rákosszentmihályon a nagyszülői rezidencián. megtaláltuk például azt a német nyelvű gót betűvel nyomtatott Bibliát, mely számunkra fontosabb, mint a 100 éves ipari műemléknek minősülő Singer varrógép. ugyanis a Biblia utolsó három lapján cirkalmas betűkkel benne van az összes felmenőm neve, születési és elhalálozási ideje és helye, vallása, valamint szakmája. Azt hiszem az három darab a5-ös foszlékony sajtpapír felér egy lottóötössel. már ha az embernek fontos a múltja. találtunk születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatokat, valamint a nekem oly kedves méreteskönyvet. (Papi szabó volt és ebben a háromujjnyi vastag füzetben az elsőtől (1948) az utolsó (2005) munkájáig minden benne van. ) Ja meg lőttem egy csomó bútort, ami pont jó lesz az albérletbe.
végre lezárult az a majdnem három hónapja tartó kálvária, melynek neve: albérlet- keresés. Jelentem, a szerkesztőség aug 1-ével költözik a Maros u. 20-ba, harmadik emeleti, 60 négyzetméteres, másfélszobás lakásba.
a bringámba meg bezsinnyegett a gyász, csak még nem tört ki. meg kellene húznom sürgősen a kormánycsapágyat, meg egy láncfeszességet sem ártana állítani végre. bár szivem szerint már régen lecseréltem volna az egész hajtást 50-17-re. előre egy Dura Ace oúti tányért, hátra meg a Grafittol boltolt 17-es menesztős Miche fogat. Csak időm és energiám nem volt még, hogy kimenjek Laklóthoz.
ma este meg megyek Tatabányára legénybúcsúba...
