na tartozok nektek egy hétvégi (és hét eleji) beszámolóval. nos a dolgok ott maradtak abba, hogy elhúztam bicajjal Tatabányára Rózihoz. Igen a történetben szerepelt a máv is. valami feledhetetlen élmény volt az összefirkált, húgyszagú szerelvény legutolsó, bringaszállítónak csúfolt marhavagonjában utazni egy órát. de legalább a kaller rendes volt és segített leszedni a bicajt. szombaton átmentünk Bajra Bonniékhoz díjnyertes borokat kóstolni. hát meg kell mondjam nagyon finomak. és ezúton üzenem Frau Hueti-nek, hogy a nagymamád sütije isteni, a vendéglátás pazar, a kávé pedig par excellence volt.
pár pohár bor után átballagtunk hármasban a teremkerékpár ob-ra. indultak német, osztrák, cseh, magyar, szlovák, lengyel és asszem kínai csapatok, szóval elég nemzetközire sikerült. amit láttunk, leírhatatlan. ezek a srácok stílusban porig aláznák az egész CMWC mezőnyt trackstandben és backward circle-ben. az indulók java része több időt töltött egy keréken, mint kettőn. mindezt örökhajtóson, 1:1-es áttéttel. a legnagyobb trükk szerintem, amikor megy körbe a bicaj, áll a csaj mindkét lábbal a kormányon, majd fordul egy erőteljeset és 360 fokban fordítja meg a kormányt magával együtt, úgy, hogy a kerékpár változatlanul halad ugyanabba az irányba, mint eddig. ezt csak egy ember adta elő. sokszor. azt hiszem valami többszörös világbajnok volt. no comment.a másik dolog ami említésre méltó az az összehangoltság. képzelj négy 15 éves lányt zenére, taktusra, egyszerre fordulni hátsó keréken. majd pár pillanattal később ugyanők "bújj bújj zöld ágat" játszanak, úgy, hogy ketten hátsó keréken állva fogják egymás kezét, míg a másik kettő egymással szemben, de hátrafelé közlekedik egy keréken egyszerre áthaladva az "ág alatt". a délután másik fontos eseménye volt a fixifoci. egy fél kosárlabdapályán két kapu, két csapat, két fő per csapat, 7 perces félidők és egy lószőrrel tömött labda. csak a a kerekekkel passzolhatták a labdát, de így is olyan gólok születtek, hogy öröm volt nézni. asszem a bokodi csapat csúnyán kikapott. ennyit dióhéjban a teremfixi ob-ről. lesz még biztosan, és egyszer az életben mindenképpen muszály megnézni.
A Bajról Tatabányára vezető késői visszaút egy dologra hívta fel a figyelmet. ha nem városban vagy mindenképpen szerezz be valami Kama3 féle kamionosvakító brutál lámpát, mert különben gyakorlatilag semmit sem fogsz látni. ez különösen érvényes a Tata-Vértesszőlős közti távra. ja és a cateye nem ér lófaszt sem.
a hét elején a szokásos gyapotszedésen kívül nem történt semmi extra. felvettük a VN film nyersanyagát. én vagyok a fehérember, aki tüzesvízzel bódítja aaz indiánokat :-) (bővebben majd VN után. szerintem majd addogra fel tudom rakni a filmet is.)
ma pedig meló után lecsiszoltam az első pályakerékről a maradék patexet smirglivel. röpke két óra után a patex 75 a hüvelykujjam 95 százalékát sikerült amortizálnom. cserébe gazdagodtam némi tapasztalattal (a 150-es szemcséjű smirgli ehhez a melóhoz kevés volt), és három vízhólyaggal.
holnap elvileg a laborban Kama3 segédletével összeáll a gép...
