Kőbánya Fixi Klub

„Tipikus! Azok, akik a leghangosabban skandálják a „Szabadságot Tibetnek!” jelszót, nem hajlandók ideutazni, hogy saját maguk megtapasztalják, milyen itt az élet. Nem hajlandók arra, hogy egy megszállt országba utazzanak, hogy kiváló valutájukat gonosz kínaiakra költsék. Tibet bizony nem a régi, így szól az új szöveg. Micsoda gőg, arrogancia van ebben a mondatban! Azokkal szemben, akiknek muszály itt élniük, akiknek nincs más választásuk. Tibet már nem az, ami volt. Hányan mondják otthon, hogy Erdélybe nem utazom, mert megszakad a szívem. És hányan skandálják azt, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek sem olyanok, mint amilyenek tíz, húsz, ötven éve voltak? De persze nem segítünk, pedig nem alamizsna kell nekik, hanem törődés, ami megnyilvánulhatna a rendszeres látogatásban, az erdélyi szilveszterezésekben, a nagy székelyföldi és kalotaszegi nyaralásokban is. Menni-menni-menni, hogy a törődést érezzék, az élő kapcsolatot, és a packázó román hivatalnok, a pénzügyőr, a vámtiszt, a román milicista, a román pap és a román tanító is érezze, hogy azok a más nyelvűek, akiket szerencsétlenségükre egy igazságtalan béke ezer év után a kezükre juttatott, azok nem magányosak. Egy egész ország áll mögöttük.” „Tolvaly Ferenc – Tibetben a lélek”