A tegnap kimaradt. de sebaj, majd ma bepótlom. Na tegnap sikerült ma hajnal egyig szakdolgozatot pötyögnöm. de haladtam. és ez a lényeg. bár még mindig el vagyok maradva egy kicsit a fordítással (angolul kell leadnom, a magyar már megvan), úgyhogy a hétvége 48 órájából szerintem 40-et fordítással fogok tölteni. szerintem hétfő reggelre ki fognak durranni a szemeim :-)))
A későig tartó fordítás miatt ma meg sikerült elkésnem a munkahelyemről, de nagyon. nyolc helyett 9-re értem be. de a mai nap viszonylag nyugisan telt. szerencsére senkinek sem jutott eszébe túlfeszíteni a húrt, vagy túlzott aktivitásra bírni csöppet lemerült agysejtjeimet. karácsonyi küldeményeket listáztam, meg összehoztam egy tökúj árajánlat sablont.
A nap sztorija: hülye helyvadász nyugdíjasok. gondolom mindenki ismeri a jelenséget. na ma sikeresen megtalált egy ilyen droid. távol álljon tőlem a neveletlenség, de éppen alig álltam a lábamon, kiszúrtam egy üres placcot. Nosza le is huppantam. éppen készültem kényelmes eszméletlenségi állapotba kerülni (gyk:aludni), mikor elkezd kárálni egy kriptaszökevény, hogy "Ezek a mai fiatalok, meg hogy miért nem adom át a helyemet" (a meséhez hozzátartozik, hogy én 10 kg-s hátimotyóval az ölemben, míg nyanya 10 dekás kommandó retiküllel támadott) Én csak néztem ki a fejemből. igazán, nem törődtem vele, de hát a nyanya, annyira le akart ülni, hogy célja elérése érdekében pofánvágott a motyójával. na erre leszállt a vörös köd. olyat rúgtam ültő helymből a droid sípcsontjába, hogy egy válagott karatés is megírigyelhetné. A hatás megvolt. kussolt. az utasok felvakarták. én szundítottam. ámen
Sikerült helyreraknom a kommentelést. Lehet kommentelni.
